Rég jártam itt.
Pedig éppen azért kezdtem el ezt a történetet, hogy a rendszeresség elve mentén amolyan feldolgozás legyen, lehessen belőle.
Talán majd most... :)
Többen motiváltak más oldalon, hogy vezessek blogot, mert minden bizonnyal látogatott lenne. Ám legyen... és rászántam magamat a folytatásra.
A lehetőségek "tárháza" talán megtorpantott egy pár hónapja. az, éppen az, amire vágyok, hogy ez, itt az ÉN helyem lehet a világban. - Erről beszéltem az imánt is, - hogy elhiggyünk valamit. Elhiszem, hogy jó lesz itt, ide nekem bevackolni magamat. Gondolom, valami látens, mély félelem lett rajtam, a tudatalattimon urrá, hogy itt az a pici rejtek is tulajdonképpen amolyan üvegház. Hogy brki számára látható az én benső világom. Mégis kalkulálja az ember, hogy ez, itt, nem a titkok titka...
De úgy néz ki, döntöttem. :)
Talán a feldolgozatlan magányból egy kibeszélős, feldolgozós - direkt nem múlt idő! :) - magány lehet...
Elváltam ezer éve, próbáltam társat keresni, próbáltam társra taláni. Feladtam.
Undorítónak tartom az internetes társkeresést az összes útvesztőjével és lelketlen csalárdságával, ezért nem keresek már senkit, nem akarok levelezni, nem kell, hogy kritizáljanak, kioktassanak, nem kérek senki szánalmából és együttérzéséből sem! Elfáradtam.
Ma már úgy gondolom, ha egyedül élem le az életemet, az is jobb a lelki békességben, mint örökös görcsben, vagy várakozásban, hogy "kinek felelek meg, s ha nem, miért"?
Itt csak szeretnék elmondani vmit a vágyaimból, feltenni izgalmas, vagy kevésbé izgalmas képeket, összevetni azokat, elfilozófálgatni rajta...
Ha erre jársz és betévedsz az én illatos kertembe, érezd jól magad és nyugodtan menj tovább!
Szép napot!!!
